Régebben kifejezetten sokat kóboroltam télen is az erdőkben, ideálisnak messze nem mondható felszerelésekkel is, ma mégis kiderült, hogy sok újdonság van még a hideg és havas kirándulásokban, ha a megtett táv is számít. A bakancs orra a havon minden lépés végén, éppen a legfontosabb pillanatban egy kicsit megcsúszik, ami rengeteg plusz izommunkát, vagy sokkal kevésbé hatékony járást követel, és ez csak sok kilométer után tűnik fel igazán. Az emelkedőkhöz is azonnali és radikális mértékű ruha levétellel kell alkalmazkodni, különben az izzadás további energiát vesz el - és sok téli kirándulás ide vagy oda, ezek a tapasztalatok mind most kerültek végső formába: télen, már egész kis hóban is, az elérhető átlagsebesség közel a felére csökken, hatalmas mértékben függ az emelkedőktől, és ezt számottevő mértékben nem is lehet erőlködéssel megakadályozni. Ez egy ilyen kis távon csak furcsa meglepetés, de máshol biztosan hatalmas kését okozna. Most nem marad más, mint a holnap reggelre szánt energiaital, egy kiadós erdei ebéd, és folytathatom az utat, de a tervezett Tapolca- Szentbékkálla közti téli kirándulás tervei otthon alaposan átváltoznak majd. 12:24  

 

A távolban a fantáziadús nevű Heves- Borsodi Dombság. 12:30

 

Hegyről a völgybe, 13:43

 

A Gilitka kápolna belülről, 13:45

 

 

Erdészházak hidegben, 14:37

 

A kék jelzés a panorámás út helyett megint a mellette lévő erdőben bujkál (elméletileg). 14:56

 

Napnyugta hóeséssel. Megérte lemondani a mai programokat. 14:59

 

 

A Bélkő csúcsa most is a fagy birodalma. 15:06

 

Tél. 15:11

 

Az utolsó előtti napsugár, 15:15

 

           1 [2] 3